Úgy vágyom az ÚR közelében lenni...

     Emlékszem régen mindig azért szerettem volna az Úrhoz menni , mert elegem volt mindenkiből és mindenből,de azóta nagyon sok minden változott meg bennem , hála az én Gondviselő Édesatyámnak.
Régebben nehezebben vettem az élet akadályait (megtérésem  előtt) és háborogtam, lázadoztam, mig most jól tudom, hogy minden Isten enged meg az életemben, de azt is tudom, "akik az Isten szeretik azoknak minden a javukra van..."(Rom8:28)
és ha valamit megenged az csak is a javamra lehet és épülésemre. Dicsőség Neki ezért is!
Sokszor véletlenül hangosan "szólom el magam", hogy de jó lenne már menni az Úrhoz, mire rám szolnak, hogy fiatal vagyok én még ahhoz. Nem értik és nem tudják sokan felfogni, hogy miért is mondom mindezt.

Remélem, hogy ők is megtapasztalják azt a kegyelmet amit én is megtapasztalhattam. Az Úr munkálkodjon az ő életükben is.

Azért is vágyom oda mert ott nincsenek könnyek, nincs fájdalom, szeretetlenség, OTT TÖKÉLETES MINDEN, az lesz a szuper hely!!!
De addig is amig nem mehetek a Mennyei Hon felé Köszönöm Neki a megváltott életemet, az örömöt amelyet sugározhatok mások felé, és azt, hogy mostmár nem azért vágyok  a legjobban Hozzá, mert elegem van a gondokkal teli életből, hanem azért mert SZERETEM AZ URAT és alig várom hogy a jelenlétében dicsérjem Őt , és a hódoljak Neki a csodálatos munkájáért.
Befejezésül pedig még egy csodás igéret: Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok sem fejedelemségek sem hatalmasságok, sem  jelenvalók, sem következendők, sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban (Róm 8:38-39)    
Ebbe a csodás igeretbe kapaszkodva várjuk az Úr visszajövetelét.