2011. december 4., vasárnap

Rohanás...de megéri?



Tegnap beszélgettem valakivel és a témánk az volt, hogy mennyire felgyorsultak az események, és hogy mennyire megváltoztak az emberek. Bár nekünk keresztényeknek ez nem meglepő és egyáltalán nem új dolog, mégis gondolkodtatóba ejtett a tudat hogy mi történik körülöttem. Nagyon szomorú, hogy az emberek rohannak, dolgoznak (sokszor túl sokat is, mikor okkal, mikor ok nélkül) és nincs elég idejük a családra, a gyerekeikre, a kikapcsolódásra, és ami szerintem a legfontosabb az Istennel való kapcsolatra.
Nem tudom ti hogy vagytok vele, de velem már többször előfordult, hogy reggel eldöntöm, hogy a nap folyamán több időt akarok tölteni az én Mennyei Atyámmal mint úgy átlagosan de mire le kell pihenni este azt veszem észre, hogy még az átlagost sem ütöttem meg. Jönnek a napi teendők: mosni, főzni, takaritani kell és talán még  olyan személy is belibben akit talán egy évben jó ha kétszer látok. Az ördög nem alszik, és mindent elkövet annak érdekében, hogy megakadályozzon az Urral való kapcsolatunk növekedésében. Sokszor még a "belső kamrádból" is kiráncigál csak hogy ne imádkozz. Hányszor jártam úgy hogy imádkoztam( Olyan "irigy pulyka" az ördög ilyenkor.) és megszólalt a csengő vagy a telefon.(szerintem ebben nem vagyok egyedüli személy).Ez csak egy ok a sok közül a kapcsolat megszakadásának vagy elmaradásának Istennel.
Rohanunk de pillanatnyi dolgokért, aztán  a sok rohanásba belefáradunk aminek a következménye az ingerültség , türelmetlenség, szeretetlenség. Egy idő után azt vesszük észre, hogy az életünk monoton és szürke.
Ezeken gondolkodva elkapott az ihlet és megszületett  a következő vers:

Rohanó világban

Rohanó világban élünk,
Ahol nincs nyugalom, csendesség,
Nincs szeretet, családi együttlét,
Nincs öröm és békesség.

Nincs elég pénz, nincs elég fegyelem,
Nincs elég tisztelet, nincs elég türelem,
Nincs elég bizalom és nincs elég barát,
Mert az ember többet akar,s nagyra tartja magát.

Rohan, gürcöl,kinlódik, 
Keveset pihen mert sokat dolgozik,
Majd lassan eltelik az idő a feje felett,
És rájön, hogy nem igy kellett volna élni az életet..

Nem rohanva dolgozni felesleges dolgokért, 
Nem elhanyagolni a családot , a főnök kedvéért.
Nem túlórázni egy rozsdás kocsi miatt,
Aztán aludni sokszor félnapokat.

Hanem örülni kellett volna annak mit Isten adott,
Foglalkozni az Igével mit reánk hagyott.
Kikérni a véleményét reggel, délben, este,
És engedni, hogy életünket szinesebbre fesse. 

Gondolkozzunk el ezen egy kicsit, és ha lehet változtassunk (mert lehet)! Keressük Istennek országát, és megtapasztalhatjuk, hogy milyen jó is az Ő jelenlétében élni, és milyen áldottak is lehetünk rohanás nélkül is.
Dicsőség az Úrnak érte.

U.I:     1) "El ne távozzék e törvénynek könyve a te szádtól, hanem gondolkodjál arról éjjel és nappal, hogy vigyázz és mindent úgy cselekedjél, amint írva van abban, mert akkor leszel jó szerencsés a te utaidon és akkor boldogulsz".   Józs 1:8
2) "Az odafelvalókkal törődjetek, nem a földiekkel." Kol3:2

Isten áldjon titeket!