A prédikáció Perjesi István testvértől hangzott el. (Péld 3:5):
''Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédből, a magad értelmére pedig ne támaszkodjál.''
Elmondta, hogy olyan könnyen tudunk akkor bizni az Úrban amikor minden rendben megy, amikor csak jó dolgok történnek velünk, amikor a hegyen felfelé tartunk, de mi van akkor amikor nem épp úgy mennek a dolgok ahogy mi szeretnénk és talán a hegyen lefelé csúszunk. Az igazi hivő élet nem csak napsütötte, hanem borongós is tud lenni néha. Fontos, hogy ez idő alatt is bizni tudjunk abban Aki minket teremtett, abban Aki eddig is gondoskodott rólunk, és Akinek a tudta nélkül velünk semmi sem történhet.
Elmondta azt is, hogy ezeket a nehéz időkre ( - minusszokra) úgy kell tekinteni mint egy fél + ra. Neki hatalma van a rossz dolgokból is jót kihozni, Neki minden lehetséges. Pl: Róm 8:28 : ''Tudjuk pedig, hogy azoknak akik az Istent szeretik,minden a javukra van mint akik az Ő végzése szerint hivatalosak.''
Példaként József történetét emlitette meg, amiben elég sok nehézséggel találta szemben magát a föhős.
Számomra ez az üzenet sokat gondolkodtató volt, és jó érzéssel tölt el a tudat, hogy:
- Isten szeret és ha meg is enged az életemben nehezebb időket az akkor is a javamat szolgálja
- a nehéz időkben formál a legjobban
- Ő mindig velem van
- sokszor megláthatom, hogy hiába minden emberi okoskodás, mert csak egyedül az Ő kezében van minden
- és ha Benne bizom akkor lépésről-lépésre vezet ki a ''viharokból''
Tehát ne búsulj ha néha viharban vagy, inkább dicsérd az Urat mert méltó rá!
A bejegyzést egy idézettel szeretném zárni :
"Ne mond Istennek, hogy mekkora viharban vagy,
hanem mond el a viharban mekkora Istened van! "
