Nagyon rég nem írtam már, hát itt az ideje.
Mivel elég sok idő eltelt, bepótolni nem tudom a hiányosságom, de mégis szeretnék elmesélni egy történetet, ami nem régen történt velem.
Lassan három hete történt, amikor készültünk kikapcsolódni menni, Pádisra. Hirtelen jött az ötlet, de ennek ellenére nyitottak voltunk egy kis lazításra, mondván: ,,kell egy kis áramszünet, időnként mindenkinek,, . Gyorsan összepakoltunk, útnak indultunk. Megérkeztünk Pietroasa településre, Peti vett egy kávét, én egy fagyit s közben vártuk be uncsimékat. Megérkeztek, együtt indultunk tovább.
Fel értünk Pádisra. Felhúztuk a sátrat. Elkezdtük lehordani a csomagokat az autótól a sátorhoz, és az utolsó körnél lefele megcsúsztam a vizes füvön. Próbáltam a lábamra állni, de csak a bal lábam tartott meg, a jobb csuklott össze. Utólag kiderült , hogy külső boka törés. Fájdalmam nem volt, az éjszakát ott töltöttük, reggel felkeltünk, össze csomagoltunk és rájöttünk, hogy a táskám amiben benne volt minden személyes iratunk , nincs meg, de nem is találjuk sehol. Elindultunk haza.
Fogalmam sem volt, hogy most mi fog történni, Kérdések jöttek, egyik a másik után :
Hol lehet a táskám? Személyi nélkül hogy menjek sürgősségi ellátásra? Törött lábbal hogy menjek újra csináltatni személyes papírokat ? Egyre jobban éreztem, hogy kezdenek nagyon leterhelni a válasz nélküli kérdések.
Amikor az ember tehetetlen.....mit csinál? Imádkozik. Ezt tettem én is. Tudtam, hogy ez a sztori rosszul alakul, de azt is tudtam, hogy az én Istenem mindent jóra tud fordítani. Nagyon sokszor bizonyított már az életemben, most mégis úgy éreztem szükségem van a segítségére.
Közben vissza értünk Pietroasara. Peti kíváncsiságból bemegy az üzletbe, ahol azelőtt nap a fagyit és a kávét vettük. És mi történik? ott a táskám. Örömömben sírva fakadtam. A táskában minden benne volt: pénz, iratok, úgy ahogyan én hagytam. Indultunk tovább haza.
Később a Gyulai sürgősségi ellátáson kiderült, hogy a lábamat a törés után hat órával meg kellett volna műteni. Mivel a lábam meg volt dagadva, kaptam rá egy 4-5 napos gipszet. Ez idő alatt keresnem kellett egy orvost, aki elvégzi a műtétet. Sikerült is. Váradon találtam egy dokit, aki berendelt szerda reggelre,mondván, hogy csináljuk meg az analiziseket, és hogy másnap reggel pedig meg is műt. Hát... másként alakult. Szerdán bementem, és pár órával később már a műtét után voltam. Nem volt időm beparázni, nem volt időm elmélkedni..és ez sokkal jobb volt így. A műtő asztalon csak egy bibliai vers jutott az eszembe:
,, Avagy nem parancsoltam-é meg néked: légy bátor és erős? Ne félj, és ne rettegj, mert veled lesz az Úr, a te Istened mindenben, amiben jársz.,,(Józs 1:9)
Tudtam, hogy ez az igéret az enyém. A műtét három órás volt és jól sikerült. A doki megjegyzésként hozzá tette :,, én még ilyen törést életemben nem láttam...,,( pedig nem 1-2 éve dolgozik már)
Fájdalmam csak a műtét után volt. Azóta semmi, és ami furcsa azelőtt sem. Sokan mondták is, hogy ha tőrésem lenne nem tudnék nyugodni a fájdalomtól. Nekem mégsem fájt a törés.
Két napra rá haza engedtek és azóta csak itthon vagyok. Most van időm mindenre, amire eddig nem volt. Olvasok, filmezek, tanításokat és zenét hallgatok, és újra előszedem az internet legmélyéről a blogomat amit éppen olvasol.
Miért osztottam meg a történetemet? Azért, hogy ismét elmondjam, van egy Istenem aki gondot viselt rólam ebben a helyzetben is. Ő mindig előttem jár egy pár lépéssel. Forgatja és dolgozik a jövőmön. Amikor én még ott jártam, hogy szerdán befekszem a korházba, csütörtökön műtenek és ki tudja mikor engednek haza...Ő már ott tartott, hogy szerdán befekszem, megműtenek, csütörtökön meg amikor meg erededetileg műteni kellett volna már közlik velem, hogy pénteken mehetek haza. Hihetetlen volt és nagyon hálás voltam Istennek. Sokan nem hisznek benne, én mégsem tudok úgy tenni, mintha nem létezne Isten. Gyermekkorom óta tapasztalom, hogy vezet, támogat és vigyáz rám. Szeret, bátorít és szól hozzám.
A másik dolog amit megosztanék még. Egyik reggel feltevődött bennem a kérdés, hogy ha mindeki azt állítja, hogy a törés az fáj, akkor én miért nem érzem? nem mintha annyira szeretném, hogy fájjon, de mégis, miért nem fáj? És egy halk hang ezt felelte: ,,Mert felvittem a keresztre a fájdalmadat.,, Megtapasztalhattam azt ami le van írva az Ézsaiás 53ik részének 4ik versében:
,,Pedig a mi betegségeinket viselte, a mi fájdalmainkat hordozta.,, És milyen igaz...
Amikor ez tudatosult bennem újra hálát éreztem és csordultig volt a szívem örömmel.
Vannak az életünkben olyan helyzetek amikor nem értjük, hogy mi miért történik. Nem látumk a színfalak mögé, hogy mi lesz ezután. De ha van kiben bízz akkor nem vagy elveszve, mert tudod, hogy VALAKI harcol érted. Valaki kezében tartja a sorsod. Valaki neveden hív. Valaki számon tartja a hajad szálainak számát, és míg Ő veled van ki ellened?
Befejezésül tudatom, jól vagyok. Sokat pihenek és tudomásul veszem, hogy a mihamarabbi gyógyulás az enyém. :D
Legyetek áldottak !!! (és remélem nem bánjátok, hogy megosztottam e történetet veletek)
